2008. április 22., kedd

La moustache



Kevés ilyen filmet láttam... Magával ragad, de nem tudom megmondani, hogy miért. Röviden összefoglalva, arról szól a film, hogy egy pofa hirtelen felindulásból leborotbálja a bajuszát. Ezt sem felesége, sem barátai, kollégái nem veszik észre. Rohadtul idegesítő lehet! Képzeld csak el, 20 éven át bajuszad van s egy nap hirtelen leborotválod. Saját magadnak is nehéz megemészteni az új helyzetet, nemhogy a körülötted lévőknek. Olyan szituációt mutat a film, amibe ha akarod, ha nem beleéled magad. Mi a franc történik itt, kinek van igaza? - teszed fel a kérdést. Először arra gondolsz, hogy a főszereplő zakkant lett. Aztán szívesen látnád az összeesküvés dolog nevű parádét, de nem az.
Hajlamos voltam abbahagyni a filmnézést, mert néha nem értettem. Kezdtem hülyének érezni magam emiatt. Aztán azt az elhatározást tettem, hogy lemondok az észérvekről (ahogyan a főszereplő is tette) s hagyom hatni az egészet. Kár most bármiféle okosságokat mondjak, mert egy csomóan megtették már. Mindenkinek másképpen cseng le. Van, aki egy kapcsolat kátyúiról beszél, van aki szókrátészi magasságokba emelkedik az értelmezéssel.
A legjobb jellemzése ennek a filmnek az enyém. Mondok valamit, de mégsem.



2008. április 16., szerda

Pillantásom báránykái



(Avagy Arcod vadregénye)
Muszáj megosztanom olvasóimmal egy kedves szerelmes verset, amit az egyik jó barátom, Balázs szerzett 2006 nyarán. Mióta ismerem e költeményt, tartja az első helyet a műfajában nálam. Élvezzétek!

Pillantásom báránykái
Arcod legelőit járják
Felmásznak barna orrocskádon
Hogy a fűvet ott is lerágják.

Mi van itt még?
Kémlelik a tájat
Hűsölni szeretne
A sok kicsi állat.

Szelíd szemed tavában
Megfürdetem őket
S a tóba mibe kerültek
A lelkedig merülnek.

Ha a gyapját borzoló szél
Túl erősen fújna
Csepp fülecskéd mögé bújnánk
A szeltől az óvna.

E farkastalan tájon
A bú el nem érne
Telhetlen tekintetem
Még egy percet kérne.

De menned kell,
Vár a való...
Maradj még, nézni akarlak
Én a szemmel faló.

Indulnom kell - mondja
S mosolyog a bőre
S mosolyráncaiból
Báránykáim potyognak a földre .

2008. április 13., vasárnap

Lazulás a magyarok földjén

Régóta tervez egy külföldi utat? Szereti a nyarat télen? És fordítva? Meg van győződve, hogy a magyarokkal nyelvrokonságban állunk? Kíváncsi e nép kultúrájára?
Böngéssze végig ajánlatunkat s döntsön azonnal!

1. "Kirakatporozó box" (a szint teljesítése nélkülözhetetlen a Rendőrbunyó c. csomaghoz!)
Ezt az akciót azon kedves ügyfeleinknek ajánljuk, akik szeretnek szó nélkül verekedni. Ha nem szeret társaságban randalírozni, akkor Önnek itt a helye! Tépjen ki virágokat, törjön be kirakatokat a maga csendességében.
Díjszabás:
Cserepes déli cserje kitépése: 1200 HUF (ha tetszik Önnek a virág, akkor megkapja az adott virágmagot)
Egy Abc kirakatának bezúzása: 1500 HUF (+ 500 HUF, ha elemózsiát is szeretne magának vadászni)
Emlékmű átalakítására tett kísérletét zsűri fogja elbírálni. Az első három helyezett pénzjutalomban részesül. Különdíjban fog részesülni a legkreatívabb elme, akár a Kreatívan Romboló 2006 (PK06) tiszteletdíját is megkaphatja. A renováló csomag ára 3000 HUF. Inkább nyugdíjasoknak ajánljuk.
2. Rengeteg fiatal és tetrekész rendőr várja az Önnel való találkozást. Kemény kiképzéssel tanulták meg, hogy miként kell mosolyogniuk téglával való találkozáskor. Próba, hogy igazunk van: 10 HUF.
S nem is szabad elkeserednie, ha nem sikerül mindjárt a buksira célozni a téglával. Rendőreink segítőkészen a repülő objektum elé vetik magukat, ha kéri. Ha nem kéri: 1000 HUF.
3. Abban az esetben, ha nem lenne elég a rendelkezésére álló téglamennyiség:
Kézi kiscsákány bérlése: 450 HUF.
Összeszerelhető hátiszék: 500 HUF.(ha elfáradna a csákányolásban)
4. Ha bátornak érzi magát, akkor mutassa meg magát a nagyvilágnak! Közvetítesse mozdulatait a világ bármelyik adójával. Szenzációt szeretne? Megkapja! A kettőt fizet egyet kap (de jó nagyot) akciónkban a padlóra küldheti saját magát. Ára: 7800 HUF.
Munkatársaink körömbeszakadása esetén megszakítjuk útját. Ezért hát nyomatékosan kérjük: figyeljen a fejtartásra!
5. "Művészet az éjben" nevű projektünket is tekintse meg.
Csoportkép készítésére lesz lehetőség a kifáradt rendőrökkel. Mutatkozzon egy képen ellenfelével! Ingyenes!
6. A kalandban résztvevők között kisorsolunk egy másfél éves hazugság kurzuson való részvételt. Tanuljon az alapítóatyától, Fletótól! A végén kapott oklevelet az egész világon elfogadják. Lódítson Ön is külföldi ismerősének! Sőt, a diploma felmutatása esetén 20 kemény lejjel fogják megemelni a nyugdíját.

(Figyelem! Nem sok valóságalapot tükröz az írásom, jobban mondva semmit. Felelősség nuku. Ahhoz tartsuk magunkat! Minden szép az országban! Otthon is! Élvezzük!)

2008. április 10., csütörtök

Egy kóbor lélek álmai

A szellem suhanása kábultan tévelyeg a folyósón. Nem találja a dimenziókat.
-Most akkor melyik személyiség része vagyok? -kérdezi aléltan
Megtelepszik az ajtóm sarkában. Érzem közelségét, megnyugodtam. Szegény arra vár, hogy kitakarítsak neki... de nem teszem... érzem a szennyet, de tétlenül dobálom testem továbbra is. A múltkor kompromisszumra jutottunk:

-Csak óracsergésre jövök- mondta úgy mintha bánná azt, hogy ketten lakunk itt. Ezzel teremtője munkáját akarta illetni, de tudta azt is, hogy nincs még veszve semmit, nincs késő...
Válaszom, mivel más hangtartományba esik, nem hallható az ember számára.


Sír.... vagy inkább zokogni kezd... zord hozzá a világ. Lesüppedve az ajtó aljában álmában ténylegesen játsza az elhagyott kisgyermek szerepét. Szellem volta kívánja a végtelenség érzését, de hiába...Azóta is vissza-visszatér álmaimban az a nyomasztó kép, olyan mint mikor megébredek az éjszaka közepén , de nem látok semmit...gondolom, hogy szemem világa hagyott cserben. Hamarosan rá kell jönnöm, hogy borzasztó nyomást gyakorol rám a tagadás szelleme.Kínlódok...
Azt akarja, hogy tagadjam meg!... Neeem! Neem!
Nem jó neki itt lenni. Látom rajta, de nem segítek... tagadok, ahogy tagadtak .Segítenék, de nem tudok... Állandóan szeretni szeretném!
Különben testvérek vagyunk, egy anyát hívunk édesanyának. Csak ő a mostohafiú szerepét kapta a végzettől. Olyan mintha eleve elrendelt lenne a sorsunk. Nap mint nap ugyanazzal az ürességgel ébredek, hiányzik ő!!!
Csöng az óra.. bejön, megnyugszom. Civakodásunk immáron megint teljes lesz. Külső emberek veszekedésünkben néha kihallják a lélek rezdülését.
Olyanok vagyunk, mint két gyermek s e két teremtésnek vannak álmai, néha közös is... Sokszor a képzelet kavalkádjában ugrándozunk és élvezzük fantáziánk nagyságát. A világhoz való ragaszkodás és lelki finomság tesz minket megismerhetővé. Kettőnk közül ő a kóbor szellem, ő hordozza a szikrát, amivel unalmas életemet be-berobbantja.
Főleg mostanában jár el rendszeresen. Éjjelente ordítozik mindenfelé, annyira zavar, nem halljátok? Ha kérdezem tőle, hogy mi bántja, nem beszél.
- Velem van gond?- kérdezem meg megint
- Nem, az egész világgal- feleli
- Mi bánt?- kérdezem egy pillantásban
Hosszú csönd köszönt ránk... sírni kezd ismét, egy pillantással válaszol minden kérdésemre. Együtt sírunk tovább...
- Beszéld ki magadból!- szólalok meg remegő hangon, tudtam, hogy mit akar mondani mégis meghallgatom. Az emberek nyelve sokmindenre jó, de az igazán fontos dolgok okat nem ezen a csatornán kell elmondani. Ő is tudta ezt, de azért belekezdett.
- Utálok határokat érezni magam körül... kóborlásom alatt álmom született...
- És mi az?
- Találkoztam egy �álomlánnyal"... azért sírok mert nem hallom a gondolatait, míg az ő tekintete belem lát!
Egy csupa meglepetés ő, megint el kell csodálkoznom, hogy mennyire érzelgős...
- De gyermek vagy még- mondtam.
- Tudom, de álmaim vannak... pirosló arccal, kezét megfogva szeretnék szaladgálni egy napsütötte-virágos réten..
- Jó neked, hogy ilyeneket érzel, irigyellek- s visszaaludtam.

Magyar Romániában?


Rendhagyó párbeszéd egy székely gyerek és egy francia között.
-Szia, XY vagyok.
-Szia, én AB.
-Hogyan ejted a neved?
-XY
-Nagyon furcsa ez nálatok. Mindent másképpen ejtetek. AB-nek foglak téged hívni.
-Honnan vagy?
-Erdélyből.
-Áááá! Igen, Dracula! Mutasd csak a fogaid!
-Hahaha. Jojó de ez nem volt igaz na.
-De most komolyan, létezett s ott élt környéketeken ugye? Olvastam egy könyvet, s abban az volt, hogy kirepült a várából s összegyűjtötte a szép lányokat.
-Azt gondoltam, hogy az anyatejjel szívtad magadba. Sokan mondták már ezt nekem. S furcsa, hogy mindenki tudja a sztorit. Csak a szép lányokkal kapcsolatban van igazad.
-Ez igaz, mert Sylvester Stalonne is azt mondta, hogy a román lányok a legszebbek a világon.
-Én a magyarokra hallottam ugyanezt.
-Voltatok kinn a világbajnokságon?
-Ki, én? Dehogy, nem volt nekem arra pénzem.
-Nemnem, a válogatott!
-Nem, a magyar válogatott utoljára 86-ban volt kint. Azóta se megy nekünk.
-De az erdélyi válogatottat kérdeztem.
-Mosoly. Hát olyan nincs te!
-De akkor az milyen ország?
-Romániában van.
-Ok, akkor értem.
-De magyar vagyok!!
-Kint tanulsz Bulgáriában, bocs akarom mondani Romániában?
-Nem, ott lakom.
-Hogyhogy ott laksz? Nem tetszett az élet Magyarországon?
-Nem tudom, hogy milyen az élet Magyarországon.
-Megvan! Édesapád a magyar nagykövet!
-Te ezt komolyan gondolod? Nem, nem ő.
-Akkor nem értem megint. De várjál csak, valami rémlik a történelemből. Nem úgy volt, hogy II. világháború után az oroszok párhuzamos részekre osztották fel Európa keleti részét s Erdély Romániához került?
-Nem. Tudod te, hogy mi Trianon? Kell tudnod, francia vagy.
-Persze, egy kis palota Párizs mellett.
-Na ott volt a békediktátum az első világháború után... ami számunkra elég szomorú volt.
-S átkerültetek Romániába. Akkor a határ mellett laksz valahol, nem?
-Nem, az ország közepén.
-Már megint nem értem.
-Nem baj, elmagyarázom!
-Megjött a buszom! Mennem kell, örülök, hogy megismerkedtünk! Most már tudni fogom ezeket!
-Szia!

2008. április 8., kedd

A napfény íze. Good morning sunshine!



Nagy megelégedéssel telt elaz idei Nobel-díj átadás.
A tisztes elismerést egy magyar származású fiatalember kapta, aki rámutatott a nap konkurenciájára.
Újságírói kérdésre válaszolva a következőket mondta:
"már gyermekkoromban sütött rám a nap, nem kevésszer fordult elő, hogy még melegített is...Visszaemlékszem, hogy felmelegített miután kiúsztam a napfény-tavából. Volt olyan alkalom is mikor szárnyas állatokat vonzott a környékünkre...s üdítő csiripelésükkel felzavarták a délutáni Tv-műsort. Borzasztó volt!!"
Meg is fogadtam édesanyámnak, hogy véget vetek a napsütésnek. Régi álmom vált valóra a mai nap, mert adtak Nobel-díjat! Köszönöm a szüleimnek a támogatást, küldök nektek pénzt haza!�
A találmány bemutatása technikai okokból elmaradt.
A boldogság közepette azt a kérdést tettük fel, hogy mért van jó a világon?
Utálom az igazságot, mert megnyugtat. Rühellem a boldogságot, mert keserű.
Éljen a kibírhatatlan, virágozzon a betonbunker!
Szép napot!

Adományom ősömnek, avagy a gondolkodó műmajom




A napokban röppent fel az a bulvárszagú hírkupac, ami nem annyira különbözik társaitól, de mégis csámcsogni való érdekesség.
Létezhet ilyen barátaim? Egy meg nem nevezett romániai állatkert gondozói figyeltek föl, hogy hangosan gondolkodik egy csimpánz. A főemlős mivel magyar környezetben nevelkedett, magyarul gondolkodott. Az állatkerti személyzet annak ellenére, hogy anyanyelvén hallotta az eszmefuttatásokat, mégsem értette. A Hangosan Gondolkodó Csimpánz Társaság Kutatócsoportja (HGCSTK) nem ismert okokból késve érkezett a nem említett helyszínre.
Gondalatai medrének mélységét a személyzet elmondásaiból tudjuk rekonstruálni, akik nevettek rajta, mert azt hitték, hogy a kollégák tréfálkoznak s műmajmot raktak a ketrecbe.
Csimpánzunk életéről viaskodott személyével. Eszméletvesztéshez hasonlította, aminek természetéről valójában nem sokat tudott. Sejtései voltak, de azzal mi sem elégszünk meg valószínüleg. Voltak életében olyan periódusok, amikor azt hitte tudja a ketrece titkát, relytéjét. Világosan kirajzolódtak számára a veszélyes és kellemes közti halvány határok. Tudta : nem szabad kimenni a rácson kivül, mert ott a pusztulás vár rá. Ha megnő átteszik másik, jobban látogatott kalitkába ahol vele hasonló állatok lesznek majd. Mégis a sok simogatás a rácsnál reflexeket alakított ki benne. Szabadon szeretett volna élni... Az őserdő fölött repült álmában, hatalmasnak és gondtalannak érzett mindent. Érzett...

Ahogy telt az idő megbetegedett. Visszaengedték ahova időszakosan pislálkolt lelke vágyott. Előre meg nem sejtett fogadtatás várta övéi körében. Nem értették őt... sokat kellett gondolkodnia, hogy nyomorult s a halál szele borzolja idegeit a hűvös éjszakában. Kivülről várta a választ, de egy idő után be kellett látnia, nem így megy az. A társainak mondott teremtmények inkább lenézték a háta mögött. Mégis akadt valaki, ki érdeklődést mutatott iránta.
Boldog percei születtek szegénynek, a sors játszadozni kezdet vele. Kegyetlen és brutális eszközeit mind kipróbálta rajta. A jóindulatú bölcsek a hasznosságát hangoztatták szenvedésének, mivel erősödni fog ezáltal. Úgy tartották az állatakerti létet mint repdeső hullámpillangót.
A "műmajom" elvonult a világtól, kínjait szaporították..Racionalitása bántotta őt, mindent értett a környezete mozgásaiból. Fájt ez neki. Hasznot szeretett volna kovácsolni szidalmaiból, de nem mutatkozott következetesnek. A kérdések maradtak, meddő képzelődéseinek teret engedett. Eszméletét vesztette a való világban, menekült mindentől. Saját eletére tört, sikertelenül...
Életének legnagyobb titkát nem tudta megfejteni. Tudatosságának kulcsát nem lelte.
Megölték társai egy korai hajnalon.

2008. április 5., szombat

Gyógyulást!



Az ember tisztára büszke lesz magára s arra az országra, amelyikben lakik, ha megnéz egy ilyen önostorozó amerikai dokfilmet, mint a Sicko. Michael Moore profiljában az amerikai társadalom szennyesei terülnek elénk. Bizonyára mindenki ismeri a Kóla, puska, sültkrumpli nevezetű filmet s nem lesz nehéz ráhangolódni erre az alkotásra sem. Meglehet, hogy az élő Amerikával találkozottak saját emlékeket is tudnak előhúzni valahonnan. Szerencsére nekem nincs ilyen tapasztalatom. Ijjesztgettek persze azzal, hogy akár meg is halhatok az amcsi egészségügy pénzes markában.
Nem fogok a film tartalmáról beszélni, ha érdekel, akkor elolvashatod itt. Inkább a saját benyomásokról, észrevételekről szeretnék írni. Nincs is nagy értelme osztani azt, amit meg lehet találni ezer verzióban máshol is.
Ezek a jelzők jutnak eszembe a film után: hatáskeltő, hatásvadász, meghökkentő, hihetetlen, érdekes, morbid, amerikai. Rohadtul nehéz elhinni ezt az egészet. Az ész azt mondja, hogy elhiheted, de a saját egészségügyünkből adódó tapasztalatok megcáfolják az egészet. Sokszor szidjuk az orvosokat, ápolókat s nem vesszük észre azt, hogy szerencsésnek érezhetjük magunkat, itt Romániában.
A filmben kontrasztot állítanak Amerika - Anglia, Franciaország s Kuba között. Ecsetelik az amerikaiak frankóságát, nagyságát s állandóan kiderül, hogy ők is emberek. Kinek láza van, kinek rákja s meg is betegedhetnek. Leszólják a britt orvosok 1 millió dolláros kéróját s az Istennek sem értik azt, hogy mindenből nem a pénz csorgadozik. Ez a "Fatboy" Michael akkora darab, hogy néha a kamera sem tudja befogni. De azért simán beszól a zsíros francia kajának. "Még ezek is tovább élnek átlagban mint mi!" - köpi be többször is a film alatt. Be szeretné bizonyítani, hogy átlagos francia, angol család Kenyától Zimbabwéig képes mindent beutazni azzal a rongyos 8000 eurós fizuval. Szegények! Fizetik az adót, de a kormány pesztrát küld kimosni a szennyest. A kanadai apó nem tudja megmagyarázni azt, hogy mi viszi rá az épeszű embert, hogy másra is gondoljon az adózásnál. Ezek ilyen apróságok nekünk, nagyságok az amerikaiaknak.
Amúgy bírom a film humorát. Amikor az amcsi First Lady kardoskodik az egészségügyi reformért, az amerikaiknak mindig a szocializmus és Szovejetunió ugrik be. Atyánkfiai s anyánklányai aratnak, csépelnek s vígan csicseregnek a kombájnok között.
A végén Michael Morre elárulja legnagyobb ellensége kilétét. Van akinek nem tetszik az ilyesmi, például az anti Michael Moore szerkesztőjének. Érdekes dolgokat találhatunk itt.

No, most ilyen löttyedt izék jöttek ki belőlem.

Ebben a témában megtekinteni ajánlott filmek:
Fast Food Nation
Kóla, puska, sültkrumpli
Fahrenheit 9/11

2008. április 2., szerda

Kedvező irányba mozdult el a székely külpolitika


Több év romlás után enyhe javulás állt be az elmúlt évben Székelyföld külföldi megítélésében, de továbbra is a kedvezőtlen vélemény - állapította meg az CBC Világszolgálatának felmérése.

A rádióállomás 34 országban végzett közvélemény-kutatásának eredményei azt mutatják, hogy 2007-ben az előző évinél négy százalékkal többen ítélték meg kedvezően azt a befolyást, amit Székelyföld a világra gyakorol. A válaszolók átlag 35 százaléka vélekedett így. Átlagosan 47 százalék volt az ellenkező véleményen, szemben az egy évvel korábbi 52 százalékkal.

A legnagyobb arányban Kenyában, a Fülöp-szigeteken, Izraelben, Nigériában, Ghánában és Közép-Amerikában vélekednek kedvezően a Székely Köztársaság szerepéről. Mexikóban, Argentínában, Indiában és Oroszországban voltak a legkevesebben jó véleménnyel a székelyekről.

Az ország népszerűsége az Unió 2007-es megszállása után kezdett zuhanni. A felmérésben részt vevő szakemberek véleménye szerint elképzelhető, hogy a közelgő elnökválasztásnak tudható be a Székelyföldről alkotott kép változása. Elképzelhető, hogy azért követezett be ez a változás, mert a választás közeledte azt a reményt kelti, hogy az új kormányzat változtat a világban annyira népszerűtlen külpolitikán - mondta Böszörményi Ágoston, az EMTE kutatója.

Ugyancsak a felmérésben részt vevők 35 százaléka alkot kedvező képet Oroszországnak a világban betöltött szerepéről, míg az Európai Unióéról 52, Kínáéról 47 százalékuk.

A kérdőíven szereplő tizennégy ország közül - 20 százaléknyi kedvező és 54 százaléknyi hátrányos megítéléssel - Irán szerepelt a legrosszabbul, az elemzők szerint ebben nagy szerepet játszik urándúsító programja.

>>>eredeti hír