
Az 1905-ben Fiuméban létesült Danubius Hajógyár rövid idő alatt nagy fejlődésnek indult. A KAIMAN típusú torpedórombolók építésével kezdte el működését, és 1910 után már a Monarchia leggyorsabb hajóit, a BALATON típusú rombolókat és a HELGOLAND osztály gyorscirkálóit (Rapid kreuzer) építette. Ilyen előzmények után kapott rendelést a TEGETHOFF osztály IV. számú csatahajójának építésére. A hajók névadására csak a vízre bocsátás előtt került sor, ez esetben az uralkodó és legfőbb hadúr, I. Ferenc József döntött úgy, hogy a hajóosztály 4 hajójából a magyar nevűnek fenntartott egység a SZENT ISTVÁN névre kereszteltessék.
Ennek a hajóosztálynak főtervezője is Siegfried Popper hajóépítő főmérnök volt, munkatársai, Theodor Novotny I. osztályú hajómérnök, Julius Scharbert II. osztályú hajómérnök és Johann Schlesinger III. osztályú hajómérnök. Ez a gárda tervezte meg elsőként a világon a hajó-nehéztüzérség elhelyezését háromlöveges forgótoronyban. De mire a pénz rendelkezésre állt, az első hajó, a VIRIBUS UNITIS építésére, Masdea tábornok, az olasz haditengerészet főkonstruktőre a DANTÉ ALIGHIERI csatahajót már hármas lövegtornyokkal szerelte fel. Az olaszok után az orosz GANGUT csatahajóosztály is hármas lövegtornyokat kapott. Így a Monarchia csak a harmadik helyre szorult a megvalósítás tekintetében. (Megjegyzendő, a cári haditengerészet 4 GANGUT osztályú csatahajóját 1916-ra sem tudták bevethetővé tenni, nem is szerepeltek 1918-ig egy csatában sem.)
A SZENT ISTVÁN csatahajót 1914. január 17-én Fiume-Bergudiban bocsátották vízre. Nem volt teljesen azonos a többi hajóval. A vízre bocsátáskor 5 tonnával volt nehezebb a többi hajónál, mert a gépek egy részét már beszerelték. (Összehasonlításul a többi hajó vízre bocsátási tömege: VIRIBUS UNITIS 8700 t; TEGETHOFF 8225 t; PRINZ EUGEN 8000 t.) A SZENT ISTVÁN hajtóműve 2 db AEG-turbina volt, ezt 12 db Babcock-Wilcox kazán táplálta gőzzel. így ez a hajó egyedien két hajócsavarral rendelkezett, a többi egység néggyel. Eltérő volt a fényszórók megemelt hídja, a kémény bombavédő rácsozata és a daruk mozgatása is. Ezek növelték a tömeget és magasabbra helyezték a hajó metacentrikus középpontját, amely rontotta a stabilitást.
A Danubiusnak nagy tapasztalata volt a Babcock-Wilcox rendszerű kazánok gyártása terén, kevesen tudják, hogy a budapesti Parlament, a Vízművek, az Elektromos Művek, és a Fővárosi Villamos-Vasút - mind Danubius gyártmányú Babcock-Wilcox rendszerű kazánokkal üzemeltek.
A brit admiralitás a DREADNOUGHT osztályú csatahajókba azért épített be Babcock-Wilcox típusú kazánokat. mert szénfogyasztásuk kisebb volt, mint a többi típusoké. PI.: a Belleville típusú kazán 0,86 kg/LE/h; a Niclausse típusú kazán 0,76 kg/LE/h; a Babcock-Wilcox típusú kazán 0,69 kg/LE/h értéket adott.
A Danubius gyártású Babcock-Wilcox kazán túlhevítővel készült, ezért teljesítménye 6%-kal volt több a szerződésben előírtnál: 26 550 LE (19 600 kW) lett, sebessége ezzel 21 csomóra emelkedett. Először az amerikai haditengerészet fedezte fel e kazántípus előnyeit. Anglia 1905-ben az eddigi Belleville és Niclausse kazán helyett a dreadnoughtokba Babcock-Wilcox kazánt épített be, a kisebb hajókba maradt továbbra is a Yarrow típus.
A SZENT ISTVÁN állandó személyzete: 962 főből állt. Részletes felsorolása: 1 sorhajókapitány. 1 korvettkapitány, 24 sorhajó- és fregatthadnagy, 12 gépésztechnikus. 2 adminisztrátor, 922 tengerész. Partraszálló különítmény, 150-180 fő tengerészgyalogos. Fegyverzetük 95 M puska volt, a tiszteknél 07. M Roth pisztoly. Két kísérőlöveg 7 cm/L 18 úgynevezett landungsgeschütz támogatta őket.
Ez a löveg horizontális lapos ékzárral működött, rendszeresített lőszere srapnel volt. A partra szállítás után a hajó létszáma az 1112-1142 főről ismét az állandó 962 főre állt vissza. A SZENT ISTVÁN csatahajó 1915-ben készült el teljesen. Társadalmi szervezetek 1 91 5. szeptember 1 6-án hímzett magyar zászlót, üveg oltárképet és -szobrot ajánlottak fel a hajónak, ezt ünnepélyes keretek között 1916. január 6-án avatták fel. IV. Károly király 1916. december 15-én a Polában tartott szemlén a SZENT ISTVÁN csatahajót is megtekintette és Grassberger Ödön sorhajókapitánynak, a hajóparancsnoknak elismeréssel nyilatkozott a hajóról és személyzetéről. A csatahajó nem került harci bevetésre 1917-ben sem, mert az olasz flotta is kerülte a TEGETHOFF osztályú csatahajóinkkal való nyílt tengeri összecsapást.
1918. első felében az antant hajóhadak elzárták az Otrantói-szorost. Az osztrák–magyar hajóhad parancsnoka, Horthy Miklós ellentengernagy elhatározta, hogy az összes rendelkezésre álló tengeri erővel és 25 vízi repülővel az antantzárat és az ezt őrző flottát megtámadja. A hajórajt több csoportra osztották. Az első csoport vezetője a VIRIBUS UNITIS zászlóshajón Horthy ellentengernagy, a második csoport vezetője a SZENT ISTVÁN csatahajón Seitz Henrik sorhajókapitány kommodore volt. A hajóraj 1918. június 9-én indult el Polából, különböző időpontokban és útvonalon. A második csoport 14 csomó sebességgel haladt, amikor hét mérföldnyire Premuda szigetétől délnyugatra hajnalban fél négy órakor a SZENT ISTVÁN-t két torpedótalálat érte. Az ellenfelet a reggeli szürkületben a hajóraj nem vette észre, a TEGETHOFF ellen eredménytelenül kísérelték meg a torpedótámadást.
A sérült SZENT ISTVÁN-t a TEGETHOFF csatahajó el akarta vontatni, azonban hamis tengeralattjáró-támadást jeleztek, figyelmét arra fordította. Ezalatt a SZENT ISTVÁN-on a gépek felmondták a szolgálatot, mivel a torpedók az első kazánház falánál robbantak, majd a szivattyúk működése is megállt. Hat órakor oldalra fordult és öt perccel később teljesen elmerült a hullámsírban. A hajót utoljára a parancsnok, Seitz sorhajókapitány hagyta el, úszva. A hivatalos veszteséglista szerint 89 tengerész vesztette életét a SZENT ISTVÁN csatahajó személyzetéből. A TEGETHOFF csatahajón volt egy filmfelvevő készülék, így megörökítették az elsüllyedést. Ez a film 1919-ben Franciaországba került, jelenleg is ottani archívumban van. A televízió egyik sorozatában 1985-ben volt látható az első és utolsó magyar csatahajó végső percei. Az elsüllyedés pontos helye: a tengerészeti térkép 303-as négyzetében az északi szélesség 44°12' 7"-nél és a keleti hosszúság 14° 27 '5"-nél. Tengermélység: 66 m.
Ha még érdekel a téma, akkor katt
IDE.