Gyermekkorom óriásai

Bizonyára minden kedves olvasónak vannak olyan emlékei gyermekkorából, amelyeket nem fog elfelejteni sosem. Olyan emlékek ezek, amelyek nem szűnnek meg az idő és feledés homályában. Magunkban őrizzük, s ha valami előhozza őket, akkor megmosolyogjuk vagy elkomorodunk.
Tudom, hogy a mutatóujjam mért sebes egy kicsi pontban. Tudom, hogy az orromon mért maradt egy cseppnyi folt. Tudom, mert ezek azok az apró nyomok, amelyek elvisznek minket a múltba.
Annélkül, hogy személyes emékek tömkelegével borítanám el az olvasót, szeretnék némi képet adni, felidézni valamit gyermekkorom nagy meséiről. Olyan mesékről és történetekről szólnék, amiket biztosan ezerszer eljátszottunk és elbeszéltünk. Konkrétan, a tévés emlékekre gondolok. Bizony akkor még nem sejtettük, hogy digitalizálva lesz minden, amire mi mind megnövünk. Erősen vártuk az időpontot, mert nem nagyon ismételgették a műsorokat. Ha este fél hét, akkor ott kellett üllni a tévé előtt, nem volt mese. Vagyis már hogyne lett volna mese, azért ülltünk oda!
Most kérdezzétek meg, hogy hogyan jutott eszembe erről beszélni! Onnan, hogy kaptam kölcsönbe egy DVD-t ami teles tele van Pumuklival. Vagy 30 rész volt rajta. Nem tudom, hogy őrültségnek tartjátok-e, ha valaki szereti az ilyesmit... Én szeretem, sőt még egy rakás mese van, amit szeretek felidézni.
Esett szó Pumukliról. Ki ne hallott volna a huncut koboldról? Mivel anno csak a Duna ment errefelé, hálistennek nem volt dolgom egyéb agyalágyultságokat nézni. Szóval, ez a kicsi kobold nap mint nap szórakoztatott. Éder mester műhelyében járunk, a pöttöm hajó mozog... Olyan szocializációs izének (izé a szavak jokere) tartom ilyen távlatból. De ilyet is csak a megrögzött felnőttek gondolnak. Egy gyermeknek szebb a fantáziája, s nem a szocializációs elméletek körül forog. Nekem sem, csakhát mindent értelmezni kell! :) Trendi okos dolgokat mondani.
No, haladjunk! Mondjuk ugyanennyire szeretem - ha nem jobban - a magyar népmeséket. Menjel, menjel, hogy örvendtem is a galambos dallamnak. Mátyás király, szegény ember, királykisasszony...ez csak ízelítő. Nem is tűnt olyan elvontnak akkor, könnyen lehetett azonosulni a szegény emberrel, s persze annak furfangosságával. Nem csoda az sem, hogy a nemzedékünk Mátyás királyt nevezi meg történelmünk egyik legnagyobb alakjának.
Aztán, mondjak valami olyat is, ami nem tetszett annyira. Hát a Szippancsék! Állandó buli volt az életük, mindig locsogtak valamerre. Ez már olyan modern mese volt.
Nem szerettem a Törpikéket sem. Kiismerhetetlen volt számomra. Melletük csak a slágerek szóltak. Nagy teadélutánokat csaptunk, s pergett a Coco Jumbo és a Macarena. De aztán, amikor megtudtam, hogy a Törpék lenyúlják mások számait, akkor örög haragot fogadtam.
Mondjuk ennél sokkal jobb volt Nils Holgersson. Ez tényleg állta a helyét. Jó lenne megszerezni az utókornak.
Lolka és Bolka figurája bejött, de furcsálnom kellett azt, hogy milyen témákat találnak ki szegény fiúknak. Állandóan sportolnak, furák voltak. Utána, már mikor nagyobb lettem, akkor bemagyaráztam ide a múlt rendszert. Ezzel a végére pontot tettem.
Jajj, majdnem elfelejtem a Ho-ho-ho horgászt. Na, ez tényleg ütős volt. Minden percben számígáltam, hogy mennyi ment le belőle és még vajon mennyi lehet hátra. Jó arc volt az a kicsi kukac, akarom mondani hernyó.
Ha a modern mesékből akarok valakit kiragadni, akkor az Popey a tengerész lesz az. Mindig az igazság pillanatát vártam, mikor fogja elagyalni Popey azt a Piedont.




Na, Piedon... Régebben szombat este vetítettek ilyen filmeket a Dunán. Az egész család jól szórakozott. Ugyancsak hasonló hatást váltottak ki a Bruce Lee filmek. Nagyon tudott ugrálni a kínai gyermek. Utána Vándám villogott, madj letűnt ez az ága a filmezésnek (számomra).
Ugyancsak meg kell említeni a Váratlan utazás nevezetű produkciót. Erről sok nem maradt meg, csak annyi, hogy a vénasszony felkötött hajjal kergeti a lovát.
Az Olsen banda viszont már tényleg közkedveltnek számított. Egy-egy ismerősöm még most is odavan érte.
A Helen és a fiúkból a kábítószeres rész vésődött belém. Egyszer a rosszfiúk Helennek olyan tésztát adtak, amiben kokó volt. Tatáék annyiszor elismételték utánna, hogy vigyázni kell a rossz emberekre, hogy a mai napig sem tudom elfelejteni.
A szappanopera klasszikusai közül had emeljem ki a Pampák királyát. Érdekes volt, követni kellett minden részt, ugyanúgy mint most a Lostot vagy a Szökést.

Huhh, kezdek kifogyni...Meg kell gondolkozzak, hogy mi volt még. Addig is írjátok le, hogy ti hogyan éltétek meg ezeket!

Márton Gergő bácsi, a jós

A bétaiak mesélik, hogy régen élt egy Márton Gergő nevezetű bácsika abban a házban, ahol most Györfi Feriék laknak. Egy cseppet mindenki ütődöttnek hitte, ugyanis állandóan prédikált, jóslatokat mondott a jövőre nézve. Ugye, most is vannak olyan figurák akiket ugyanez a státus illet meg. Ez az a típus (hogy jobban megértsük), akinek járkálása fel-alá az időjárás megváltozását vonja maga után.
No, de térjünk csak vissza Márton Gergő bácsomra. Az öreg alacsony volt, sokat szípta a szivarat. Olyan veres volt a szája a sok bagótól. Egészen sziporkázó lenne, ha az olvasó inkább hallgatná mondjuk Vira Mózsi bácsi szájából. Nem azért, mert csak ő tudja, nem is azért mert annyira idős, hanem azért mert nagy hallgatója volt az öregnek. Nos, mit is nevezünk hallgatónak? A többi gyermekkel szívesen kuporodtak Gergő bácsi köré, mert az apónak volt sok kockacukra. Ezeket így osztogatván, a gyermekek ezt várván és szopogatván kerekedik ki immáron a mesés de velős történetünk.
Mivel tudja meggyőzni az ember gyermekét egy jós? Nem volt könnyű dolga a bétai Notredamusnak, csak jól szórakoztak rajta. Aztán eltelt 50-60 év s az akkor még palánta korban levők (most már bácsinak illik szólítani őket) kezdik belátni, hogy nem kókság volt minden, amit valaha is kihullajott az öreg a száján. Azon a veres száján. Mert ugye szípott.
Nem volt minden hülyeség!
Az egész az 1940-es években zajlott. Erről a szakaszáról hallottam, de még biztos sok egyéb volt ami elfelejtődött azóta. Akkor a kicsi magyar világ nagyságát élvezte hazánk fia, s az Isten tudta, hogy mit gondolnak a jövőről.
Íme halljátok az első jövendölést:
1. Pár éven belül ide muszkák jönnek, megszállják a falunkot. További információ a kinézetükről: háromnegyedes nadrágot hordanak majd. Ha a gúnyánál vagyunk, akkor halljuk a második jövendölést a pionírokról.
2. A gyermekeknek egyenruhát kell viselni, mindenki egyforma lesz majd. Mondjuk azon is elidézhetünk, hogy megfejtsük, hogy kik a pionírok...de most nem tesszük!
3. Az egyházat le fogják törni, a papok keserves ideje következik.
4. Az asszonyok nadrágot fognak hordani szoknya helyett.
5. Lesz majd azután egy másik világ, ami a liccs-loccságáról lesz híres. Mindent szabad, de mégse tudsz semmit csinálni.
6. Bemutatta annak módját, ahogyan az asszonyok feltett lábbal szivaraznak. Asszongyák még a hamuzásnak pontos előrejelzését adta.
7. A hetedik szigorú jövőt sejtet. A III. világháború majdnem minden embert el fog pusztítani. Ha két ember találkozik egymással, akkor azok csókkal köszöntik egymást. Olyan kevesen lesznek az emberek, hogy megbecsülik egymást.

No, itt volt a hét jóslat. Nem pontokban adta elő, csak én töltöttem ilyen formába, hogy fogyaszthassuk. A tartalom igazságazonos aromából készült. Tartósítószert ezentúl tartalmaz, mert levéstem. Biztos még jókora jövendölésről lemaradtunk. De ne búslakodj kolléga!
Azt is suttogják az emberek, hogy az öreg olvasta valahonnan. Még azt is mondják, hogy a Szentírást bújta. Jut eszembe, van még egy nyolcadik dolog is. Az oxigénnel és levegővel kapcsolatos. A levegőből kiég az oxigén Márton Gergő bácsi szerint.
Tehát végy egy nagy levegőt s becsüld meg barátom!